Válaszok nehéz vagy hétköznapi élethelyzetekre
Válaszok nehéz vagy hétköznapi élethelyzetekre
Jane Austen klasszikusa zombikkal, fekete humorral és meglepően elegáns kivitelben. A Büszkeség és balítélet meg a zombik furcsa műfaji keverék, amely sokkal szórakoztatóbb, mint elsőre hinnénk.
A legfrissebb irodalmi Nobel-díjas írónő, Anne Carson nem éppen az a szerző, akit könnyű egyetlen percben elmagyarázni. Van azonban öt mondata, amelyből máris valamilyen képet alkothatsz az egyéniségéről és alkotói világáról.
Ha tényleg érteni akarjuk, milyen érzés előítéletek és kiszolgáltatottság terhével sújtva felnőni, akkor tilos kihagyni a tizenéves Momo történetét. Főként, ha közben vevők vagyunk az abszurd humorra és a prüdériánkat is sutba vetjük. Émile Ajar könyve ugyanis egyszerre ártatlan és trágár, egyszerre nevetteti meg és fakasztja sírásra az olvasót.
Ma 15 éve, hogy elhunyt Steve Jobs. Bár rengeteg történetet kiemelhetnénk az Apple alapítójának életéből, mi most csak egyet idézünk fel: azt, amelyik attól érdekes, hogy először talán egyáltalán nem tűnt érdekesnek…
Ha esetleg szenvtelenül obszervál, ordít, és bazi nagy, hegyes fogai vannak, jobb, ha menekülünk. Ez utóbbi esetet dolgozza fel Az Oak Street vége című idei filmalkotás Anne Hathaway-jel és Ewan McGregorral a főszerepben. Filmajánló következik.
Csak állt és hosszasan bámulta az asszonyt. Az arcát, az alakját annak a nőnek, aki valaha annyira fontos volt, akit valaha annyira szeretett. A sápadt-szürkébe forduló bőrt, amely a pofacsontokon szinte fehéren feszült, a fénytelen, keskeny ajkakat, a rá-rávetődő, dühös tekintetet. A karok lefelé leffenő bőrlebenyei minden alkalommal bánatosan integettek egyet, amint az asszony előrelendítette a felmosót a kövön. A rádióban recsegni kezdett az adás, a macska a belőlük áradó feszültségtől viszolygó-kényesen felnyávogott, majd egész egyszerűen világgá szaladt.
A Halott lányok című Netflix-sorozat egy európai szemmel egészen különös világba kalauzol: Luis Estrada 2025-ös mexikói minisorozatában az 1960-as évek Mexikójának varázslatosan nyomorúságos, álszent és ugyanakkor lenyűgözően naturális mindennapjaiba csöppenünk.
Én már tényleg nem tudom, hogy ki vagyok. A férjem szerint fapisca, mert folyton lóg a belem a fáradtságtól, elalszom esténként a tévé előtt, és mire odabújik mellém és belesuttogja a fülembe, hogy „rosszalkodunk ma este, Édes?”, addigra általában már csak szuszogva a másik oldalamra fordulok.