Hogy a mesterrel együtt öregedett-e történetírói és rendezői kvalitása is, arról személyes benyomásaimat mindjárt elmondom. A leleplezés napja című SF-kalandfilm (szándékosan nem thriller) megnézése közben egyértelműen ki mertem volna jelenteni, hogy egy cseppet sem. A történet feszes, a színészi alakítás kiváló, a kameramozgások és vágások nem okoznak epilepsziás rohamot, az egész mozi egy pillanatra sem engedi el figyelmünket.
Hogy a történet folytatása, befejezése-e az 1977-es Harmadik típusú találkozásoknak, nem tudnám megmondani. Leszámítva, hogy megjelennek az alacsony, nagyfejű, klasszikus “szürkeként” emlegetett idegen lények, amelyek mindenki számára ismerősek lehetnek a roswelli, minden bizonnyal hamis boncolási filmekből, a két sztorinak semmi köze egymáshoz. Az időközben kultfilmmé vált korai Spielberg-alkotással jobb nem összehasonlítani a mester idei munkáját, A leleplezés napja nem jönne ki jól a dologból.
A furcsa, hogy az új idegenes film egy pillanatra sem enged el. Az üldözési jelenetek, a high-tech kütyük, az idegen eszközök képességei annyira lekötnek, hogy egyáltalán nem marad semmi időnk esztétizálásra, hasonlítgatásra úgy általában semmivel sem, nemhogy a legjobb Spielberg-filmekkel.
Kérdéseink utólag merülhetnek fel, de azok szép számmal. Ezek az idegen űrhajók úgy tíz évente csúnya balesetet szenvednek, és a legnagyobb titoktartás mellett mentik ki belőlük a szürkéket, élve vagy halva. Mivel halva is, vajon minek élve is boncolni szerencsétleneket?
Aztán hogy van az, hogy ennyire bénán vezetnek ezek a kis szürkék? Persze, ha a végén megismerkedünk az idegen „nagypapával”, rájöhetünk, hogy ezek a béna pilóták kivétel nélkül gyerekek lehettek, akik ellopták a fater repülő csészealját.
Átugorva ezeket a kukacoskodó kérdéseket, azért marad egy ennél komolyabb felvetésem is. Nagyon spielbergi és nagyon amerikai idealista gondolatnak tűnik, hogy pusztán attól a ténytől, hogy kiderül, nem egyedüli értelmes lény az ember, szóval vajon tényleg kitörne-e a világbéke? Hát lehet. Ám nem győzöm hangsúlyozni, hogy ilyen kétségeink csak a film végignézése után támadhatnak, egyszerűen nincs időnk ilyesmire mozizás közben.
Egyébként meg a legjobb Spielberg-mozi az első, a Párbaj 1971-ből, egyetlen főszereplővel és kilenc statisztával.
Kép: AI által generált illusztráció, amely nem a film jelenetei alapján készült.