Nem tévedés, a negyedik századi Babilóniai talmudban található annak a sárból és porból, nagyon komoly mágiával készített, intelligens szolgálónak az említése, amely ugyan beszélni nem tudott, de a parancsokat teljesítette.
Igen, a gólemről beszélünk, amely sokkal régebbi, mint Juda Löw rabbi által alkotott elhíresült prágai védelmező, amelynek történetét a világhírű 1923-as Wegener-féle filmből ismerhetjük.
Az első gólem leírása mindössze 23 szóból áll. Rava rabbi megalkot egy gólemet, átküldi Zera rabbihoz, aki beszélgetni kíván vele, de a teremtmény nem válaszol. Ekkor rájön, hogy mágikus teremtménnyel van dolga, és megparancsolja neki, hogy váljon ismét porrá. Így ér véget az első “dokumentált“, ember alkotta gólem rövid pályafutása.
Zera rabbi láthatóan tisztában van a gólem készítés módjával és annak tulajdonságaival, nevezetesen, hogy a gólem teste sárból és porból van, és azzal is, hogy az emberi parancsot teljesítenie kell. Azt is tudja, hogy a gólem nem tud beszélni. A végső bizonyítékot a porrá válás parancsának eredménye adja meg. A teremtmény porrá válik.
A készítés módjának első forrása 12 századi Eleazar ben Juda rabbitól származik. A részletektől eltekintenék, de a lényeg, hogy műveletlen hegyi földet kell kútvízzel keverni, majd egy hosszú, nagy elmélyültséget igénylő szertartás következik. A készítő fehérbe öltözve harminchat órán keresztül ismételi az alfabér (22 betű) és isten neve négy bejűjének kombinációját. Ezt bárki kipróbálhatja, bár a siker nem garantált.
Azonban későbbi források szerint ez egyeseknek sikerült. Johann Jacob Shudt XVI. századi Zsidó érdekességek című munkájában leírja egy gólem sikeres elkészítésének történetét. A lengyel zsidóknál dívó szokás szerint egy hászid gólemet készített, amely beszélni ugyan nem tudott, de követte a parancsait. A gólem „ki- és bekapcsolása” alfabetikusan történt, ugyanis a homlokára az „emeth” – héberül igazság – szót írta, ez felelt meg az „on” funkciónak. Ha letörölt egy „e” betűt, és a lény homlokán a „meth” – halott – szó volt látható, a teremtmény „off” pozícióba került, és nem mutatott életjeleket. A történet szerint azonban a gólem veszélyessé vált, mivel folyamatosan növekedett, így gazdája nem érte el idővel a homlokát, azaz nem tudta kikapcsolni. Ravasz módon azonban megparancsolta neki, hogy vegye le a csizmáját, mire az lehajolt, a gazdája pedig gyorsan letörölte az „e” betűt. Szerencsétlen módon azonban az élettelenné vált lény egyensúlyát vesztette, és agyonütötte alkotóját.
Egyszóval a „Hol tart már a tudomány?” kérdésre a válasz, hogy már majdnem utolérte az ősi leírás teremtményeinek képességeit…
Kép: AI által generált illusztráció