Este van, lapozgatom a Facebookot. Bevallom, rutinos kuncsaftja vagyok a közösségi oldalaknak, megszoktam, hogy idővonalamon értékes és ostoba gondolatok éppúgy szembejönnek. A sokadik önjelölt párkapcsolati guru bicskanyitogatóan káros bölcsessége után mégis felsóhajtok és a vérnyomáscsökkentőmet keresem.
A jóember ugyanis épp arról akarja kioktatni a világot egy felajánlott webinárium keretében, hogy mitől lesz örökre(!) tökéletes egy kapcsolat. Briliáns soraiból az is gyorsan kiderül, hogy az egész a nőn múlik. Csak a nőn. Ilyen egyszerű. De a magyarázat sem túl bonyolult, emberünk saját megfigyelésén alapul: szerinte azoknál a pároknál, akik boldogan élnek, a nőkben mindig van valami „plusz”. Egy bűvös, megfoghatatlan képesség, aminek következtében úgy tudják kezelni szerelmüket/férjüket, hogy egész közös életük konfliktusmentes rózsaszín ködben úszik, bizony.
Természetesen ennek a „plusz”-nak a mibenléte mégsem olyan megfoghatatlan, ő ugyanis egy kis pénzért simán megtanítja a lelkes jelentkezőkkel. Én pedig a kardomba dőlök, és arra gondolok: talán egyik korban sem kutatta ilyen elveszetten az ember a boldogság receptjét…. Talán egyik korban sem vágyott ekkora erővel arra, hogy jöjjön már BÁRKI, csak mondja meg végre, hogyan kell élni.
Persze, nem csoda. Világunkban az utóbbi időben hatalmas változások zajlottak, az elmúlt évszázadok kőbe vésett törvényei már nincsenek sehol. Más lett a családról alkotott elképzelésünk, felborultak a korábban egyértelmű nemi szerepek. Kell hát valaki, aki megmondja, mit és hogyan csináljunk – aki előáll egy konkrétummal, mint régen a javasasszonyok, hogy hány békaláb és denevérszárny kell a szerelmi főzetbe.
Csak jöjjön valaki, aki elárulja a tutit, ha problémáink adódnak az életben, ha párkapcsolati gondjaink vannak, ha mondjuk lekezel, elhanyagol vagy megcsal a szerelmünk. Az igény tehát megvan a megoldáskeresésre, ám valódi szakemberhez fordulni a többségnek sajnos költséges és macerás. Elvégre ott vannak a Facebookon a bölcsek – igaz, van, amelyik autószerelőből lett párkapcsolati szakértő, mert egy nap hirtelen ezzel a hatalmas tudással ébredt reggel. Nem baj, biztosan tudja, mit beszél.
Igen, ez a jóember is tudja…. Konkrétan azt írja, hogy ha nem figyel rád a „zurad”, vagy csúnyán beszél veled, akkor sajnos nem tudtad jól elsajátítani azt a női képességet, amivel az optimális férfi kinevelhető. Ettől persze minden képzett pszichológus felhördülne, ezt ugyanis jobb helyeken áldozathibáztatásnak hívják (akár férfi, akár nő ellen irányul), és küzdenek is ellene jópár évtizede, igényes szakmai cikkek ezreiben és érzékenyítések keretében. Ez azonban itt most senkinek nem jut eszébe. Nem értik, hogy ennyi erővel gurunk akár azt is mondhatná: „Mariska, ne csodáld, hogy pofoz az ember, ha elsózod a levest! Mosolyogjá’ szépen, oszt’ majd nem üt. Há’ mit panaszkodsz, te vagy a hibás, mer’ nem jól csinász valamit!”
Forgatom a Facebookot. Már abbahagytam a bosszankodást a fent említett gurun, a véleményemet sem írtam le a posztja alá kommentben – minek? A hozzászólással csak a nézettségét segíteném elő még jobban. Szerencsére ekkor szembejön velem az idővonalon egy igazi párkapcsolati szakértő posztja, egy több évtizedes tapasztalattal bíró, családterápiával foglalkozó pszichológusé. Ő a szerelemben élő felek közös felelősségét, a kapcsolatért végzett együttes munkát, az egyenlően vállalt kompromisszumokat, magunk és egymás folyamatos „csiszolgatásának” fontosságát részletezi. Én pedig fellélegzem.
Nincs ugyan annyi követője, mint az előbbi önjelölt gurunak, de talán, talán hozzá is eljut valaki…