Ha békésen legeli az eperfánk lombkoronáját, és 14 méter magasból pillant ránk, hívjuk az állatkertet, majd ők megoldják valahogy. Ha esetleg szenvtelenül obszervál, ordít, és bazi nagy, hegyes fogai vannak, jobb, ha menekülünk. Ez utóbbi esetet dolgozza fel Az Oak Street vége című idei filmalkotás Anne Hathaway-jel és Ewan McGregorral a főszerepben.
Tekintsünk most el a párhuzamos univerzumok és a téridő-kontinuum tudományos elméleteinek instant elemzésétől, mert ezzel David Robert Mitchell filmje sem foglalkozik sokat, pontosabban semennyit sem. Ez az alkotás kizárólag a borzongtató szórakoztatást szolgálja, ügyesen vegyítve a családi mozi, a horror és a fekete komédia műfaját. Az alapszituáció egyszerű: egy békés amerikai kertváros felszínesen boldog életét éli, kétgyermekes hős családunk pedig válságba kerül, hőseink a válást fontolgatják. Amikor a ragadozó dinoszauruszok helyrehoznak mindent, a harmónia helyreáll, a gyerekek is megtalálják felhőtlen boldogságukat. Na, de közben ez-az történik…
Miután a városrész a jurakorba kerül, hirtelen megváltoznak a játékszabályok. Az egyetlen céllá a túlélés válik. Ehhez azonban kevésnek bizonyul minden civilizációs vívmány. A puskagolyó nem fogja a böszme nagy barmokat, legfeljebb feldühíti őket, a háromtonnás amerikai autók pedig mintha csak papírból volnának. Amire itt szükségük van hőseinknek, az a jó kondi, a leleményesség és a piszok nagy szerencse. Ez utóbbiból annyi áll rendelkezésre a film közepéig, hogy szinte senkinek sem lesz baja, sikeresen szaladnak el minden felajzott, éhes őslény elől, aztán egyszer csak hamm, a szomszéd néni eltűnik egy hatalmas szájban, és nem vagyok benne biztos, hogy túlélte a barátkozásnak ezt az elfajult formáját.
Luc Besson halhatatlan filmjének, Az ötödik elemnek az alaptétele: „Az idő nem fontos, csak az élet számít” itt csak felerészben igaz, mert ebben a történetben nagyon is számít az idő is. És nem fogom elárulni, miért, nézze meg mindenki maga.
Ha kritikaként szabad kiemelnem valamit, meg kell jegyeznem, hogy az időparadoxon problémájának megoldását ne ettől az alkotástól várjuk, mert ha jól követjük a logikai láncot, a végén mindenkinek két példányban kéne léteznie, aztán mégsem ez lesz az eredmény. Ám ha nem vesszük túlságosan komolyan a tudomány mesterkélt kérdéseit, akkor 100 felhőtlen percet kapunk cserébe jó sok izgalommal, megdöbbentően valósághű látvánnyal, és a végén nagyon sírnunk sem kell.
Nézzétek meg!
Ha pedig netán további filmajánlóra vágysz, olvasd el ezt is: Halott lányok a Netflixen