Kétszer is felzúdult az ország a napokban Gryllus Dorka kapcsán. Először együttérzésből, mivel a színésznő az Rtl Reggeli című műsorában látszólag tipikus menopauzás rosszulléttől szenvedett, a sokak által ismerős tüneteket produkálva: agyi köd, hőhullám, remegés, érzékenység. Aztán másodszor, amikor a színésznő a saját oldalán posztban közölte, hogy valójában mindez csupán alakítás volt. Igaz, a cél nemes – elmondása szerint a DM drogéria „Menopauza, megérdemli a megértést” elnevezésű figyelemfelhívó reklámkampányában vett részt, és ezt szolgálta az egész jelenet.
Csakhogy nem igazán úgy sült el, ahogy eredetileg tervezték. Persze, nincs kétségem afelől, hogy a színésznőt a jó szándék vezette, a felháborodás bizonyos fokig mégis érthető. Miért? Mondom a legfontosabbat, ami szerintem mindent visz. Mert sajnos, csak be kell csuknom a szemem, és máris látom magam előtt a jelenetet…
Egy átlagos középkorú nő ül otthon a tévé előtt. Egy középkorú nő, aki esetleg már jó ideje szenved a menopauza tüneteitől, emellett azonban a környezete ezzel kapcsolatos értetlenségétől is. Nézi az adást, és egyszer csak meglát egy népszerű közéleti szereplőt, akinek láthatóan épp ugyanaz a rettenet teszi tönkre egy interjúját. Ugyanaz, amit ő is át szokott élni, amire panaszkodik, aminek nehézségét próbálja megértetni a munkahelyén, a családban, de nem sikerül. Látja Gryllus Dorka interjúját, és igazolva érzi magát – tessék, létező dologról beszélünk, egy ismert emberrel most éppen a kamerák kereszttüzében esett meg, nézzék meg, akik kételkednek!
És akkor ez a nő végre kiáll magáért. Azt mondja a férjének/gyerekének/főnökének/kollégájának: „Látod? Nézd meg! Én mondtam, hogy ez tényleg ilyen szörnyű! Nézd meg ezt az interjút, nézd szegény Gryllus Dorkát, és értsd már meg, hogy ilyenkor én is ennyire rosszul vagyok! Hogy amikor elvesztem mondat közben a fonalat, vagy könnybe lábad a szemem és mindenem remeg, az nem megjátszás, nem eltúlzás, az tényleg nagyon borzalmas, látod? Látjátok?! Végre megértitek!”
És erre három nappal később jön a nagy hír, hogy nem igaz. Az egész nem valóság volt, a színésznő maga vallja be, hogy csak „eljátszotta” a rosszullétet. És itt jönnek a gondok – ennél nagyobb magaslabdát ugyanis nem is lehetne adni a bagatellizálóknak, közömbösöknek, szkeptikusoknak. Mert ekkor az említett férj, gyerek, főnök, kolléga felhördülhet: „Micsoda?! Erre hivatkoztál? Tessék, nem volt semmi baja, megjátszotta valami kampány miatt, na, ennyit a ti nagy rosszullétetekről, ennyit a remegésről meg agyi ködről, no lám, ilyen könnyű megjátszani magatokat… Meleged van néha, és? Hagyjuk már a drámát!”
Nyilván nem tudom, valójában hány helyen játszódhatott le ilyen beszélgetést. De attól tartok, hogy ez a jelenet éppen azoknak adott új érveket a kezébe, akik eddig sem vették komolyan a menopauza tüneteit. Igen, a változókorról tényleg beszélni kell. De az, hogy egy megjátszott helyzettel próbáljuk szemléltetni a témát, aztán napokig hamis tudatban hagyunk egy országot, nem biztos, hogy jófelé vezet. A téma figyelmet kíván, igen. De ne egy megrendezett rosszulléttel kelljen már bizonygatni a tünetek valódiságát…
Fotó: Gryllus Dorka 2025-ben, Berlinben. Ulrike Zimmermann / Wikimedia Commons, CC BY-SA 4.0.”
Forrás: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Dorka_Gryllus_(2025).jpg
Teljesen egyetértek. Visszájára sül el az ilyesmi, hiszen csak „színészkedés” az egész.
Köszönjük a véleményét, Ildikó. Igen, remélhetőleg a jövőben jobban meggondolják, hogy milyen eszközökhöz nyúlnak, még akkor is, ha a szándék alapvetően jó dologra irányul.