Lévén, hogy odalenn őrületes meleg tombolt, az ördög váratlanul úgy döntött: ennyi évezrednyi pokoli unalom után végre kikukucskál a föld alól, és távolról sugallt kísértések helyett személyesen rontja meg az embereket. Fel is bukkant, épp valahol magyar honban, s hogy ne okozzon megjelenésével feltűnést, feketesége okán stílusosan egy csőcserét hirdető szoláriumból lépett elő. Fejébe hanyagul baseball sapkát csapott a szarvak miatt, s vörösen izzó szemeinek indokaként szolgálandó füves cigit pöfékelve előre röhögött, milyen jól szórakozik majd.
Legutóbb az a két balek az almával nem volt nagy kihívás – de most már több az ember, és izgalmasabbak is. Jó kis meló lesz!
Az ördög dudorászva fordult be egy utcasarkon, majd észrevett egy magányosnak és kiszolgáltatottnak látszó alakot, így a szemközti járda felé vette az irányt. Az első meglepetés akkor érte, amikor a feltűnés kerülése céljából a földi szabályokat betartva a zebrán próbált átkelni a zöld rendőrlámpánál, ám egy hatalmas terepjáró majdnem elütötte. De tényleg. Ha nem ugrik félre időben, szégyenszemre laposabbra vasalják, mint ő maga a szenvedő lelkeket a pokol hetedik bugyrában, „tüzeslapító” elnevezésű találmányával.
Azannnya – mormogta az ördög tűnődve, miközben egy ideig még hallatszott az elszáguldó autó sofőrjének obszcén ordítása. Ígéretes ördögsegéd lenne ez a sofőr, talán utána kéne menni – gondolta az ördög. Végül mégis úgy döntött, hogy inkább a kiszemeltjére koncentrál.
Megszólította az esendőnek látszó alakot, mert úgy vélte, kellő szakmai hozzáértéssel öngyilkosságba hajszolható, ha elcsalja egy néptelen helyre, s ott felfedi előtte valódi, rémületes alakját. Csakhogy minderre nem volt szükség. Csodálkozására a delikvens magától javasolta, hogy menjenek egy közeli aluljáróba, így az ördög követte.
Ekkor jött a második meglepetés. A sötétben ugyanis az esendőnek tetsző alak, addig rejtőzködő társával váratlanul nekiesett,s olyan erővel verték fejbe, hogy döbbenetében nem reagált. Kábán hagyta, hogy átkutassák a zsebeit, elvegyék a baseball sapkáját, lehúzzák a cipőjét, és félig szívott füves cigijétől is megfosszák. Még a szarva és patája láttán sem mutattak tiszteletet…
Az ördög ezután kissé kótyagosan folytatta az útját. Egy ideig sajnálta a ruháit, ám hamar felismerte, hogy álcázás nélkül is közlekedhet bárhol, az emberek tesznek mindenre, úgysem figyelnek rá. Dühöt érzett a kudarca miatt, ám ettől még inkább megnőtt a munkakedve.
Váratlan ötlettől vezérelve betért egy szórakozóhelyre. Mámortól eltorzult arcú és tudatú emberekre vágyott, a bárpultnál akadt elég, a többi meg szaggatottan vonaglott a parkett közepén valami hülye zenére. Igen, ez jó lesz…
Az ördög kezdetnek egy kör drága vodkát rendelt, és magában forralta ördögi tervét, mit tesz majd a köré gyűlő, ingyenpiára utazó társaság tagjaival. A harmadik meglepetés azonban valamennyi aljas szándékában megakadályozta… Az italába kevert bulidrogtól ugyanis csak másnap hajnalban, a bár mellékhelyiségében tért magához, kínosan sajgó hátsóval és szakmai kételyektől felhős kedélyállapotban. Tiszta szégyen. Ennyire kijött volna a gyakorlatból? Talán le kellene mondania…
Az ördög sajgó feje és hátsója okán ezután úgy döntött, halad a korral, és a személyes jelenlét helyett inkább az online megrontásra vált. Egy közeli árverésen vásárolt hát egy lakást, készített magáról néhány fotót, majd regisztrált egy online társkeresőre. Csakhogy bankszámlájáról rövid időn belül leszedték az összes pénzét az internetes csalók, a randioldalas csetpartnere átverte, a lakásmaffia pedig kitette a szuper kérójából egy hét után.
Az ördög végül depressziós lett. Kétségbe vonta képességeit, s egy eldugott, apró falu napraforgó mezejére menekült, hogy szembenézzen félelmeivel. Ott, a madárcsicsergéstől hangos természetben fogadta meg: hivatást vált.
Gonosznak lenni?! Abban ma már semmi kihívás nincs. Szól a fentieknek, hogy átlábal és melót vált, holnaptól angyalként működik tovább. Az emberek közé azonban így sem tér vissza – nem, azt biztosan nem. Túlontúl veszélyes…
Kép: AI által generált illusztráció
