Te vagy az, aki otthon mindig háttérbe szorítja az igényeit, csak hogy ne legyen feszültség? Aki a munkahelyeden szívességből a tizedik feladatot is elvállalja, még hullafáradtan is? A túlzott empátia és folytonos alkalmazkodás könnyen oda vezet, hogy mások igényei fontosabbá válnak a sajátodnál…
Nem, nem az empátiáddal van baj. De ha túl sokszor viszonyulsz megértően másokhoz, és emiatt újra és újra te húzod a rövidebbet, akkor egyszerűen összekevered a megértést a felmentéssel. Semmi gond azzal, hogy pontosan látod, miért viselkedik valaki úgy, ahogy – például, mert nehéz gyerekkora volt, vagy mert fél az elutasítástól, esetleg sosem tanult meg másként kezelni egy helyzetet. Ettől viszont még nem muszáj elfogadnod bármit, amit tesz veled.
Az empátia ott kezd veszélyessé válni, amikor a másik minden tettére találsz magyarázatot, csak közben elfelejtesz törődni azzal, hogy neked miért fáj ez az egész. A megértés miatt ugyanis könnyű új esélyt adni. Könnyű azt mondani, hogy az illető most épp nehéz időszakot él át, vagy valójában nem is akart megbántani. Ez persze akár tényleg lehet így. Ám ha rendszeresen a lelkedbe taposnak és nem veszik figyelembe az érzéseidet, azt egy idő után egyetlen magyarázat sem teheti semmissé.
Érdemes tehát figyelned arra, hogy a kapcsolataidban van-e kölcsönösség. Meghallgat a másik? Elfogadja a határaidat? Komolyan veszi, amikor rosszul esik valami? Vagy pedig mindig te vagy a megértőbb, türelmesebb, rugalmasabb? Ha az utóbbi kérdésre igen a válasz, úgy jó úton jársz afelé, hogy megtanítsd rá a környezeted: az igényeid egyáltalán nem számítanak. Ne csodálkozz ezen – idővel még a legmakulátlanabb jellemű ember is rászoktatható arra, hogy veled bármit meg lehet tenni.
Megértés vagy önfeladás? Nem mindegy. Szerethetsz, megérthetsz vagy sajnálhatsz valakit úgy is, hogy közben határokat húzol, vagy akár örökre elköszönsz, ha bántanak. Szóval, ha legközelebb netán azon kapnád magad, hogy már megint indokolgatod magadban a másik viselkedését, állj meg egy pillanatra, és mondd azt: Értem, hogy ő miért ilyen. De biztos, hogy nekem ez jó így?
Ha szeretted a fenti cikket, akkor ez is érdekelhet: Nőként a mosolyod mögé rejtőzöl?