Ma 15 éve, hogy elhunyt Steve Jobs. Bár rengeteg történetet kiemelhetnénk az Apple alapítójának életéből, mi most csak egyet idézünk fel: azt, amelyik attól érdekes, hogy először talán egyáltalán nem tűnt érdekesnek…
Jobs már az első szemeszter után otthagyta az egyetemet. Egyszerű oka volt ennek – úgy döntött, tekintettel lesz a szülei pénztárcájára. Egyébként sem látta nagy értelmét, hogy olyan kötelező tárgyakat magoljon, amelyek valójában nem is érdeklik. Ám attól, hogy hivatalosan már nem tartozott a Reed College tanulói közé, eszébe sem volt kihagyni a szerinte izgalmas órákat. Ezek egyike pedig a kalligráfia volt. Az előadásokon magába szívott mindent, ami a szép tipográfia alapfeltétele lehet. Például, hogy mi a különbség a talpas és talpatlan betűtípusok között, vagy hogyan működik a betűköz… Pedig ekkor még messze volt attól, hogy üzleti terveket készítsen. A művészi szépírás semmiféle gyakorlati hasznot nem hozott az életébe, pusztán érdekelte.
Valószínűleg maga sem gondolta volna, hogy tíz év múlva mekkora jelentősége lesz ezeknek az iskolai padban töltött óráknak – de így lett. Az első Macintosh számítógép tervezésekor rengeteg dologban a kalligráfiai ismereteire támaszkodott. Ahogyan később nyilatkozta: ha nem rendelkezik ezzel a tudással, a személyi számítógépek betűvilága egészen más formát ölthetett volna…
Hogy miért kap ma jelentőséget ez a történet? Mert a siker egyik titka láthatóan az, hogy nem félünk időt és energiát szánni azoknak a területeknek a megismerésére sem, amelyek látszólag semmiféle módon nem mozdítják előre az életünket. Az átlagember gyakran csak olyan dolgokba fektet munkát, amelynek azonnal látja az értelmét. Azért tanul meg valamit, hogy a tudását pénzzé tegye, vagy mert az adott végzettség esetleg jól mutatna az önéletrajzában. A sikeres emberek azonban nem félnek pusztán a kíváncsiságuk, az érdeklődésük oltárán is munkát áldozni. Az élet pedig mintha megjutalmazná őket – gyakran épp ebből a haszontalannak tűnő tudásból merítkeznek később. Jobs ezt úgy fogalmazta meg, hogy a pontokat előre nem lehet összekötni, csak visszafelé…
Szóval, ha holnap netán egy egészen fura késztetésből el szeretnénk mélyülni mondjuk a kézi szövés, a selyemhernyó tenyésztés vagy más szokatlan tudás rejtelmeiben, ne zárkózzunk el rögtön egy legyintéssel. Gondolatban pedig köszönjük meg Steve Jobsnak, hogy ő sem tette.