Ha tényleg érteni akarjuk, milyen érzés előítéletek és kiszolgáltatottság terhével sújtva felnőni, akkor tilos kihagyni a tizenéves Momo történetét. Főként, ha közben vevők vagyunk az abszurd humorra és a prüdériánkat is sutba vetjük. Émile Ajar könyve ugyanis egyszerre ártatlan és trágár, egyszerre nevetteti meg és fakasztja sírásra az olvasót.
Bár Romain Gary, azaz írói álnevén Émile Ajar Előttem az élet című regényének a főszereplője egy Franciaországban élő arab kisfiú, az író nem pusztán a rasszizmusból származó címkék bemutatására törekszik. Legalább ilyen mélyen érinti a szegénységhez, a prostitúcióhoz, a homoszexualitáshoz, transzneműséghez, kábítószerfogyasztáshoz kapcsolódó előítéletek romboló hatásait. Az eredményesség kedvéért pedig egyáltalán nem fél rendhagyó eszközökhöz nyúlni, sőt, az olykor elsőre akár megbotránkoztató stílustól sem zárkózik el.
Az előttem az élet meghökkenti, szinte gyomorszájon vágja az olvasót, de minden hatásvadász sallang nélkül. Bár nyelvezete gyakran alpári, már az első oldalakból átjön a főszereplő romlatlansága – a Párizsban élő, megvetett és nyomorgó kisebbség életébe ugyanis egy tizenéves kisfiú mindennapjain keresztül kapunk betekintést. A „kurvagyerekként” (azaz egy prostituált gyermekeként) született Momo ösztönös emberséggel, ugyanakkor a korlátaiból adódó időnkénti trágársággal mutatja be az őt körülvevő világot. Egyszerű megállapításai végtelen és megrázó igazságokat fogalmaznak meg, a karakterek pedig lenyűgözőek. Egyszer csak olyan emberek életébe és érzéseibe látunk bele, akik mellett a valóságban talán fintorogva mennénk el az utcán… Így ismerjük meg Roza mamát, a kiöregedett, holokausztot megélt prostituáltat, vagy a szenegáli Lola asszonyt, aki egykor férfiként bokszoló volt, most azonban transznemű táncosnőként keresi a kenyerét. A történet gyakran abszurd humorral növelt feszültsége úgy rántja magába az olvasót, hogy gyakorta egyszerre sír és nevet.
Az 1975-ben megjelent regény legfőbb ütőkártyája, hogy nem csupán az akkori Franciaország társadalmi problémáit taglalja teljes tabunélküliséggel – az előítéletek megléte miatt bármikor aktuális. Momo élettel, halállal, barátsággal, szeretettel kapcsolatos mondatai ma ugyanolyan súllyal nehezednek az ember lelkére, ahogy az első megjelenés olvasóinak lelkére nehezedhettek.
Az előttem az élet című regény egyszerre nehéz és könnyű olvasmány, aminek minél több emberhez kéne eljutnia. Mély mondanivalója, humora, és elgondolkodtató volta mellett talán a legfőbb pozitívum benne, hogy írója nem törekszik a közönség erőszakos meggyőzésére. Pusztán belecsöppent minket egy olyan világba, amely a nagy átlag számára ismeretlen, és empátiánkra, érzelmi intelligenciánkra hatva próbálja otthagyni gondolatai és üzenete lenyomatát szívünkben és agyunkban.