Bár néhány éve kardot rántott a rendszer a jóöreg hálapénz ellen, magyar szokás szerint még mindig van, aki továbbra is borítékkal igyekszik megvásárolni a „tényleg jó” ellátást. Akinek pedig ez nem sikerül, még mindig reménykedhet, hogy talál egy atyafit vagy ismerőst a bennfenntesek között, akinek segítségével könnyebben jut időponthoz, magánszobához vagy legalább információhoz. De valóban így van?
Nos, a K-Monitor és a Magyar Orvosi Kamara 2026-os közös felmérése szerint bizonyos helyzetekben igen. A felmérés során 1971 orvos nyilatkozott az egészségügy valós működésével kapcsolatos kérdésekről, és igen érdekes eredmények születtek. A válaszadók 61 százaléka szerint például a hálapénz még mindig létezik, bár ritka – és csak 31 százalékuk vélekedik úgy, hogy gyakorlatilag teljesen megszűnt a zsebbe dugott borítékok varázshatása.
Ugyanakkor 65 százalék tapasztalatai szerint nagyon sokat jelentenek egy beteg előrejutása során a személyes kapcsolatok. Sőt – a válaszadó orvosok 31 százaléka egyenesen azt gondolja, hogy bizonyos helyzetekben kifejezetten nehéz kapcsolatok nélkül boldogulni… Azaz, egyes esetekben akár életmentő is lehet, hogy ismersz-e valakit az egészségügyben.
De mit jelent az, hogy „számítanak a kapcsolatok”?
A kapcsolat természetesen nem csak azt jelenti, hogy belépsz egy tömött váróba, ahol órák óta szobroznak az emberek, majd szerencsés flótásként soron kívül belibbensz az ajtón. Jelenthet puszta információt is: például, hogy könnyebben megtudod, kit érdemes keresned, melyik szakember a legajánlottabb, vagy adott esetben merre érdemes továbbindulnod.
Sajnos azt is hozzá kell tennünk, hogy a kutatásban résztvevő orvosok 32 százaléka szerint gyakori az olyan VIP-ellátás is, amely kifejezetten rontja a többi beteg helyzetét, például várólista módosítás vagy előresorolás alkalmazásával.
Megoldás lehet a magánellátás?
Rossz hír: a felmérés az állami és a magánegészségügy kapcsolatát illetően sem túl szívderítő. A válaszadó orvosok 68 százaléka tapasztalt olyat, hogy egy kórházi osztályon egyszerre van jelen a köz- és magánellátás. Magyarul, bár a közkórházban fekszik valaki, valójában fizet is, így félig-meddig XY doktor magánbetegének minősül. Ami ennél is rosszabb, a megkérdezett orvosok 84 százaléka szerint egy esetleges komplikáció esetén a magánellátásban kezelt beteg végül gyakran az állami rendszerbe kerül vissza. Ez mindenképpen rombolja azt az illúziót, hogy a magánellátással garantáltan megvásárolhatjuk magunknak a probléma- és komplikációmentes gyógyulást.
Mit szeretnénk betegként?
Szerintem leginkább azt, hogy ne kelljen se ismerős, se rokon segítségére számítani ahhoz, hogy bizalommal és optimistán fordulhassunk az egészségügyi ellátás felé. Szerencsére jelenleg is számtalan nagyszerű orvos, ápoló és különféle szakszemélyzet küzd valódi hivatástudattal azért, hogy mindez megvalósulhasson. A rendszer átláthatóvá tétele és az olajozott működés elérése pedig reméljük, hamarosan szintén a magyar valóság vitathatatlan része lesz.