Tudod, van az a kolléga, akiről mindenki tudja, hogy különösebb erőfeszítés nélkül is remekül elvan. Nem kapkod, nem vállal pluszt, és sosem ő kapja a kellemetlen feladatokat. Mégis megdicsérik és jutalmazzák, mert valahogy olyan jól tudja eladni magát. Közben te pedig dupla annyit csinálsz, tartod a határidőket, és egyre jobban eleged van. Mit tehetsz?
Kevesebbet dolgozik, többet kap
A legtöbb embert ilyenkor a másik lustasága mellett az is bosszantja, ha a teljesítmény és a fentről jövő elismerés nincsenek összhangban. Ez az érzés pedig jogos. Egy jó vezetőnek ugyanis valóban érzékelnie kellene a reális helyzetet, és nem csak a látszatra, netán a szimpátiára hagyatkozni az alkalmazottak elismerésekor. Az ember ugyanis nem csupán a pénzért dolgozik (bár nyilván ez az elsődleges). Az önbecsülésünk, a munkánk értékének elismerése legalább ilyen fontos. Ha huzamosabb ideig azt látjuk, hogy a befektetett energiánk nem térül meg, az kiégéshez, idővel pedig a teljesítmény vagy akár a munkamorál csökkenéséhez is vezethet.
Mi a titkuk?
De térjünk vissza a kollégára, aki alig csinál valamit, a főnökök által mégis közkedvelt. Hogyan csinálja? Az egyik titka valószínűleg, hogy ügyesebben kommunikálja a munkája jelentőségét. Van, aki csendben elvégez tíz feladatot, és nem beszél róla. Más csak kettőt végez el, ám azt úgy adja elő, mintha mondjuk megmentette volna az egész céget. Ez bosszantó, de fontos tanulság: a munkahelyen sokszor nem elég, hogy jól dolgozol – muszáj láthatóvá is tenned, amit csinálsz. Ez persze nem azt jelenti, hogy folyton dicsekedj. Az viszont egyáltalán nem árt, ha rendszeresen beszámolsz az elvégzett feladatokról és eredményekről.
A másik magyarázat az lehet, hogy a semmittevő kolléga nem csinál meg mindent automatikusan. Elkeserítő, de a környezetünk általában azt veszi természetesnek tőlünk, amire rászoktattuk őket. Ha minden magas lécet megugrunk, minden plusz munkát elvállalunk, az egy idő után természetesnek tűnik. Igen, eleinte talán hálásak lesznek érte, később azonban egész egyszerűen elvárják és már nem értékelik pluszként.
Érdemes tehát figyelned rá, hogy ne minden feladatot te kapj meg, csak azért, mert tudják, hogy te úgysem hagyod ott… Tehát ha azt szeretnéd, hogy a munkádnak értéke legyen, be kell vetned néha ezt a mondatot: „Sajnálom, ezt most nem tudom átvenni, a saját munkáim is határidősek, és már nem fér bele.”
Beszélj a főnökkel!
Ha mégis úgy érzed, hogy nem változik a helyzet, akkor érdemes a vezetőhöz fordulnod a problémával – de nem úgy, hogy a másik kollégát támadod. Sokkal tisztább és szimpatikusabb, ha magadról beszélsz. Mondhatod például, hogy az utóbbi időben túl nagy munkateher nyugszik a válladon, ezért kéred, hogy vizsgálják meg a feladatok elosztását. Így nem vádolhatnak személyes indítékkal vagy áskálódással, mert egészen egyszerűen egy működési problémára hívod fel a figyelmet.
És ha mégis minden úgy marad?
Ilyen esetben talán nem árt megkérdezni magadtól, hogy megéri-e továbbra is ugyanúgy hajtanod, amikor a valós teljesítményt egyáltalán nem értékelik. Sajnos vannak helyek, ahol valóban a becsülettel dolgozók húzzák a rövidebbet – egyszerűen azért, mert nem elég figyelmes, hozzáértő vagy korrekt a vezetés. Ha így áll a dolog, és van rá lehetőséged, idővel tanácsos munkahelyet váltani.