A legfrissebb irodalmi Nobel-díjas írónő, Anne Carson nem éppen az a szerző, akit könnyű egyetlen percben elmagyarázni. Van azonban öt mondata, amelyből máris valamilyen képet alkothatsz az egyéniségéről és alkotói világáról.
„Azért írok, hogy megtudjam, mit gondolok valamiről.”
A fenti mondat egy 2004-es Paris Review-interjúban hangzott el, és sok mindent megmagyaráz Carson életművéből. Könyveiben gyakran egyszerre van jelen költészet, esszé, filozófia, személyes történet és az antik világ. Láthatóan nem igazán fárad azzal, hogy hódoljon a műfaji keretek követelményeinek – csak elindul egy gondolat után, és megnézi, hová viszi.
„Egyszerűen ki kell szállnod ebből.”
Egy 2024-es interjúban felmerült az a kérdés, hogyan lehet az egót eltávolítani a művészetből. Carson szerint az írók könnyen felhalmoznak magukban egy rakás emléket és döntést, amit aztán „önéletrajznak” neveznek, és újra meg újra ebből a forrásból merítenek a munkáik során. Erre mondta ezt: „You’ve just got to get out of that.” Vagyis nagyjából: Egyszerűen ki kell szállnod ebből.
Azaz ki kell szállni a saját megszokott történeteidből. Abból, hogy mindig ugyanazokat az emlékeket, nézőpontokat és az önmagadról kialakított képet forgatod vissza az alkotásba. Azt hiszem, ezt a gondolatát akár az egész életre is lefordíthatnánk: néha érdemes kilépnünk abból, amit már ismerünk, és megnézni, mi van azon kívül.
„A teafolt hozzáad gy kis történelmet”
Mint kiderült, az írónő különös vonzalmat érez a régi, sérült, tökéletlen dolgok iránt. Amikor egyszer arról kérdezték, miért szereti a megviselt felületeket, egy teleírt papírlapot hozott példának. Szerinte egy verssel teli lap érdekesebb lesz attól, ha mondjuk egy teafolt is kerül rá, hiszen az rögtön hozzáad valamilyen történetet. Úgy gondolja, az ókori szövegekkel is hasonló a helyzet. Mire eljutnak hozzánk, sokszor töredékesek, sérültek, azonban ezek nem feltétlenül hibák, inkább az élet nyomai. Szép gondolat egy olyan korban, amikor lassan már az arcunkról is le akarjuk retusálni a történelmet.
„Kezdd középen!”
A Nobel-díj bejelentése után készült rövid telefoninterjúban megkérdezték tőle, mit tanácsolna annak, aki most fogna bele a művei olvasásába. A válasza mindössze ennyi volt: „Keresd meg a közepét és ott kezdd…”
Ez elsőre persze humornak tűnhet, pedig nagyon illik hozzá. Carson műveit ugyanis nem kell feltétlenül szabályosan, szépen, az elejétől a végéig „megfejteni”. Be lehet lépni középen is – el lehet indulni egyetlen képtől, mondattól vagy gondolattól.
„Yikes.”
Amikor Reykjavíkban értesült arról, hogy megkapta az irodalmi Nobel-díjat, az első reakciója állítólag mindössze ennyi volt: „Yikes.” Ez magyarul valami olyasmit jelent, mint a „Hűha”, „Ajjaj” vagy „Jézusom” – de egyik fordítás sem adja vissza tökéletesen. Mindenesetre elég messze áll attól az ünnepélyes mondattól, amit egy friss Nobel-díjastól várnánk…
Az már csak a történet hétköznapi része, hogy éppen a konyhapadlót söpörte, amikor a fenti telefonhívás érkezett. Ettől azonban valahogy még szerethetőbb. Mondhatnánk, hogy költő, esszéista és klasszika-filológus létére ugyanúgy üldözi a morzsákat egy seprűvel a konyhában, mint bármelyikünk, miközben úgy tűnik, egyedi tehetsége ellenére sem üldözte soha a sikert.