Egyrészről sokkal jobb lenne minden, másfelől lehet, hogy éhen halnánk előbb-utóbb. Én az előbbit tartom valószínűbbnek, és a mellettem egy laptoptáskán horpasztó macska is.
Szóval először is senki se kelhetne fel délelőtt tíz előtt, kivéve azokat, akik este elfelejtették bekészíteni a főnök reggelijét az előírásos ezüsttányérba. Dolgozni csak déltől lehetne délután kettőig, a kötelező sziesztáig, amely egészen ötig tartana, a korábbi munkaidő végéig.
Csak hasznos munkát lehetne végezni, úgymint ágy- és kanapégyártás, állattenyésztés, azon belül az egérágazat kiemelt feladat. Azután a tejipar felvirágoztatása szintén fontos prioritás volna. A szociális ágazat fő iránya a macskasimogatás volna persze, de az embernevelés is szerepet kaphatna, különösen az agressziót minimalizáló terápiák.
Pénz, mint olyan, egyáltalán nem létezne, mindenki a szükségleteinek megfelelő sajtot kapná fizetségül. Zajos tevékenységet szigorúan tilos lenne végezni, a gépjárműhasználat tilos, közlekedni kizárólag gyalog vagy pónin lehetne.
A szórakozás ideje este nyolctól jönne el mind az uralkodó faj, mind a rabszolgák részére. Ez elsősorban labdakergetésből, karomélesítésből és dalkoncertekből állna, különös tekintettel a kórusban való nyivákolásra és úgy általában a macskazenére, amelyet a rabszolgák számára létesített zeneiskolákban sajátíthatnának az alantas, de hasznos lények.
Ugyanakkor az emberek kiterjedt szabadságjogokkal is rendelkeznének. Joguk volna hajtóként részt venni a heti kismadár- és rágcsálóvadászaton. Ezen kiemelkedő társasági események végén engedélyezett volna számukra az alkohol fogyasztása, amelynek jutalma ugye a macskajaj…
Kép: AI által generált illusztráció
Imádtad ezt az írást? Hallgasd meg a szerző Macskák című kisregényét hangoskönyvben!