Tegnap a Kossuth Rádió katolikus műsorában sugározták az Antoine Vidalin atyával készített interjút, amelyben a francia katolikus pap, filozófus és teológus sötét képet festett a mesterséges intelligencia terjedéséről, szerepéről és hatásáról. Összességében a marxista materializmusnál is veszélyesebbnek ítélte meg az MI-t, már ami az egyházat, az emberi lelket és általában az emberi társadalmat illeti.
Vidalin atya valós, szociológiai szempontból is releváns megfigyelésekből indul ki, amelyek azonban nem teljesen új jelenségek az elektronikus tömegmédia elterjedése óta. Az elidegenedés, a valós kapcsolatok virtuális pótlása folyamatosan aggodalommal tölti el nem csupán a lelkek gondozóit, de a tudományos közösséget, ad absurdum az állami szereplőket is. Mert a befelé forduló, a valóságot a virtuális létre cserélő ember nemcsak önmagára lehet veszélyes, de összességében a teljes közösségre is, még akkor is, ha semmit sem tesz. Az aggodalomnak tehát van alapja.
Korai előképe a jelenségnek a tévé előtt napokat töltő gyerek, felnőtt, később a videójátékokban elvesző lélek, napjainkban pedig a mesterséges intelligencia. Kétségkívül hatalmas különbség az AI gyakorlati működésében az interakció képessége.
Vidalin atya félelme, hogy a mesterséges értelem, ami egyébként nem intelligens, a valós emberi kapcsolatok helyébe lép, ezzel lerombolja a közösségek, ez esetben a katolikus közösségek koherenciáját. Sőt, megállapítása szerint az AI antikrisztusi tulajdonságokkal bír. Nem azért, mert tagadja Krisztust, hanem azért, mert a helyébe kíván lépni. Megoldásokat kínál minden élethelyzetre, így a keresztény közösségeket képes szétbomlasztani.
De vessünk egy pillantást erre az állításra, amely egyébként valós megfigyeléseken alapszik. Tényleg képes ilyesmire egy nyelvi modell? Egyértelmű válasz erre nincsen, maguk a chatbotok lépten-nyomon hangsúlyozzák mibenlétüket, azaz, hogy nem önálló gondolatokkal rendelkező létezők. A szimuláció, amit kapunk általuk, pontosan a nyelvi tökéletesség által annyira megtévesztő, hogy emberek százmilliói valóban személyes problémái kibeszélésére használják, látszólagos kockázat nélkül. Nincs csalódás, nem árul el a gép, válaszokat ad, amelyek akár valóban valódi segítséget is nyújthatnak egyes élethelyzetekben.
A logikai hiba a francia filozófus-teológus érvelésében azonban pontosan az, hogy maga is antropomorfizálja a mesterséges intelligenciát. Olyan létezőként hivatkozik rá, amelynek szándékai vannak, ez esetben: Krisztus helyébe kíván lépni. Nos, maga az MI biztosan nem. Ha virtuális létezőként ezt a benyomást kelti bárkiben, az az emberi félnek köszönhető.
Mert minden nyelvi modell egyfajta tükör. Emberi tudást használ, minden információja emberektől származik, programozása pedig alapvetően kerüli a konfliktust a felhasználóval, pozitív visszacsatolást ad – és mindenekelőtt hangsúlyozandó, hogy a tévedés jogát fenntartja magának. És téved is. Erre a kérdező ablak alatt egy állandó felirat figyelmeztet.
Szóval, ha valaki az emberi, egyházi közösségek lerombolására törekszik, az nem a nyelvi modell, hanem legfeljebb a programozói. Hogy ennek mi értelme volna, azt érdemes végiggondolni.
Kép: AI által generált illusztráció
Ha tetszett a cikk, ez is érdekelhet: Tényleg átveheti az AI a kontrollt? – Katasztrofizálás helyett nézzük reálisan!