Folyton táppénzen lóg, pedig mindenki tudja, hogy igazából nem is beteg – írta egy olvasónk a szerkesztőségnek, és tanácsot kért. Nos, ha egy kolléga gyakran megy táppénzre, a helyettesítés pedig rendszeresen rád marad, rövid idő alatt túlterheltnek érezheted magad. Főleg akkor, ha a munkahely hosszabb távon sem oldja meg a helyettesítést. Mutatjuk, mit tehetsz ilyen helyzetben.
Ne a kollégával konfrontálódj!
Tudjuk, talán ez a legnehezebb, hiszen rá haragszol, amiért rendszeresen hiányzik. Csakhogy más életébe nem láthatunk bele. Ha valóban beteg, akkor semmiképpen sem tehet a helyzetről – ha pedig netán tényleg visszaél a táppénz lehetőségeivel, azzal úgysem tudsz mit csinálni. Ráadásul valószínűleg bolond lenne elismerni, éppen ezért felesleges vitába kezdened vele. A gondot a munkáltatónak kell megoldania.
Jelezd felfelé, hogy sok plusszmunka kerül rád!
Keresd meg a főnököd, ám „panaszkodás” helyett konkrét tényekkel állj elő. Írd össze, hogy néhány napon/héten át milyen konkrét feladatokat kellett a kolléga hiányzása miatt elvégezned. Tüntesd fel azt is, hogy melyik feladat mennyi pluszidőt jelentett, kellett-e túlóráznod, és melyik saját munkád maradt el vagy csúszott emiatt. A tények cáfolhatatlanok, így ezeket már muszáj lesz a vezetőségnek figyelembe vennie.
Megoldást kérj, ne a helyzetet minősítd!
Amikor beszélsz erről a főnöködnek, ne a kollégád betegségét taglald. Nem az a lényeg, hogy szerinted túl sokat van táppénzen, hanem az, hogy mindez a te feladataidat hogyan érinti. Az, hogy nem támadod az adott kollégát, objektívabbá, hitelesebbé teszi a jelzésedet, és sokkal nehezebb elintézni azzal, hogy csak „áskálódni akarsz”. Azt viszont mindenképpen világossá kell tenned, hogy a jelenlegi helyzet hosszútávon számodra nem tartható fenn.
Ne mondj automatikusan mindenre igent!
Sokan ott csúsznak bele a tartós túlterheltségbe, hogy minden új feladatot elvállalnak. Ez egyszer-egyszer természetes lehet, előfordul, hogy be kell segíteni a másik feladataiba. Probléma akkor van, ha a kivételes alkalmakból állandó rendszer lesz, és már mindenki számára magától értetődő, hogy majd te megcsinálod.
Persze érthető, ha félted a munkahelyed és nem akarod elutasítani a főnöködet. Ezért, ha egy amúgy is zsúfolt napon újabb feladatot kapsz, nem kell azt mondanod, hogy nem csinálod meg. Viszont jó, ha a prioritás kérdését már a vezetőre hagyod. Nyugodtan válaszolhatod azt, hogy a saját feladataid és az újak aznap már nem fognak beleférni az idődbe. Mondja meg tehát ő, hogy melyiket vedd előre. Ez azért hasznos, mert láthatóvá teszi, hogy az időd véges – a döntést pedig annak kell meghoznia, aki a munkát szervezi.
Jelezd írásban, ha semmi nem változik!
Ha egyszer már szóltál, ám néhány hét múlva újra ugyanott tartasz, érdemes tenni egy újabb lépést. Nem kell rögtön hivatalos feljegyzést vagy panaszlevelet írni. Elég lehet egy rövid e-mail, amelyben összefoglalod, hogy a rendszeres helyettesítés milyen pluszterhelést okoz a számodra, ezért tartós megoldást kérsz.
Ennek két előnye is van. Egyrészt, hogy sokkal nehezebb úgy tenni, mintha a probléma nem létezne. Másrészt később is visszakereshető lesz, hogy mikor mit jeleztél. Ha nagyobb cégnél dolgozol, és a közvetlen vezetőd hosszabb idő alatt sem törődik a problémáddal, esetleg szóba jöhet a HR vagy egy magasabb vezető bevonása is.